Mindezt a hosszú hétvége kellős közepén, a Dédiknél töltött utolsó napon kezdtem, a hazautat végigkómáztam (még jó, hogy nem én vezettem). Közben Após kórházba került, így az otthon töltött napjaink majdnem másfél órára mentek össze, de hál'istennek nem volt annyira súlyos a helyzet, hogy azonnal jönni kelljen vissza, maradhattunk még 1,5 napot...
A Dédiknél (és Nagyiknál) Sárikám megtanulta, hogy a kutyák vizuálisan is léteznek: eddig csak a Morzsi hangját hallotta a szomszédból, most meg látta is nálunk Bogit és Floppyt. Továbbá megtanult hintázni és etetőszékben a nagy családdal együtt ebédelni, zsemlét kunyerálni a Nagyitól:
Hazaérvén átbogarásztam a "terveim" című mappácskámat, amibe olyan képeket gyűjtöttem az internetről, amiket majd meg szeretnék egyszer fűzni. Most ezen dilemmázom, hogy ez lopás vajon? Ihletet merítek más emberek munkájából. Sosem fogom tudni eldönteni, hogy ha kép alapján tudok hasonlót fűzni, akkor az inspiráció-e vagy lopás. Hallottam ugyanis olyanról, hogy valaki1 megtudta, hogy a képe alapján valaki2 megfűzött valamit és utána valaki1 követelte tőle a minta árát. ??? Ezt nem annyira tartom normálisnak, de mindenki döntse el maga. Én mindenesetre így tájékozódom és így inspirálódom. Gyűjtögetek képeket, aztán ha arról valami eszembe jut, megfűzöm. Így volt ez most is. Láttam egy képet a mappámban, a kb. ezer-éve-meg-akarom-csinálni kategóriában, és rájöttem, hogy van egy gyöngyöm, a kb. ezer-éve-nem-tudom-mihez-használjam kategóriából. Hát pont összeillettek:
Valójában sima háromsoros RAW-alap halvány arany zsorzsett teklából, ez van megdíszítve 15/0-s fémes arany színű toho kásával, a kereszteződésekben, ahova fért, illett, szükségesnek tűnt, oda tettem 9/0-s cseh kását is. Meg a szélére a teklák közé is. Aztán megszámoltam a maradék teklákat és kiderült, pont három gömböcre elég, így lett belőle szett. 3 csomag (3x60db) tekla ment bele így a szettbe (ha valaki nekiállna utánaszámolni: egyet kidobtam mert eléggé összenyomódott, nem volt gömb alakú egyáltalán). Mivel estefelé csináltam, csak másnap láttam meg, hogy mennyire gyönyörűszép a színe a valóságban! Húúú! Kár, hogy nekem nem áll jól az arany. Ilyenkor tényleg sajnálom....
Történt még az, hogy közepes méretű csalódás ért, de rájöttem, hogy az emberi kapcsolatokban is az első megérzésre kell hallgatni (emiatt nem volt óriási a csalódás, csak közepes... mert valahol számítottam erre.) A tanulság: a másik iránti tiszteletet remekül ki lehet fejezni a másik idejének megbecsülésével. És ezt most nem ragozom tovább.
A migrénem mára enyhült, mondhatni, jól vagyok. :) Délután viszont egy jó órányi lazúrfestékkel (annak gőzében) való bíbelődés után a Zuram dőlt ki annyira a fejfájástól, hogy most meg se nyekken, eldőlt a kanapén. Lehet, hogy fel se ébresztem már, majd itt éri a hajnal...
Kíváncsian olvasgatlak, nézegetem a csodás ékszereket és pici lányodat! Pár éve költöztem el Dunakesziről (csak pár faluval távolabb)és kíváncsi lennék a benyomásaidra is a várossal kapcsolatban. Találós kérdés: Felfedezted kik laknak még a szekszárdi fősuliról a városban? Szeretettel: Bicse
VálaszTörlésSzia Bicse!!! Nahát, idáig még nem is jutottam, hogy megnézegessem, kik lehetnek itt! :) igazából van pár ismerősünk a városban, de nem ilyen régiek! Na, mindjárt utánajárok, kikre gondolsz :D
VálaszTörlésNagyon szeretek itt lakni, kicsit olyan, mintha nyaralnánk, de ez lehet, hogy azért is van, mert a Zuram is itthon dolgozik, ha úgy adódik, elmegyünk délelőtt lángosozni, délután fagyizni, nem messze van egy kis tó, ahhoz elsétálunk....
De még most jön a java, hogy lehet nagyobbakat kirándulni, nem fagy be a farunk! :)
Nincs is annál jobb, mint egy otthon dolgozó apuka! :-) Fantasztikus kerékpárúton juthattok el Felső-Gödre, szinte végig a Duna mellett, aztán pihenés a parti hekkezőben... ez egyik kedvenc programunk, még most is felkerekedünk néha. Sárika pedig egy kerékpárülésből szemlélheti a világot. :-)
VálaszTörlésLehet, hogy nem ismered azokat, akikre gondolok? Ajaj! Azért hátha... :-)
Sok sikert a bloghoz, én biztosan olvasgatom majd! :-)