Színház és álmatlanság

Több témát is fogok ma érinteni. Aki esetleg aggódott, hogy hogy fog beleférni a sokminden a kedd esti határidőbe, joggal tette: Sárika úgy döntött, hogy mivel már 15 hónapos nagylány, neki már nem kell délutánonként aludni (ez a délutáni alváskája volt, amikor én fűzhettem). Nos, a nagylány nem alszik, viszont állandóan igényli - na nem azt, hogy vele játsszak, hanem - hogy nézzem és csodáljam, időnként háttámaszként funkcionáljak, ha el akarna dőlni. Szóval nem alszik, nem fűzök. Ma viszont már olyan álmos volt kora este, hogy negyed nyolckor már hálózsákba szuszakolva húzta a lóbőrt, de úgy, hogy még azt sem vette észre, hogy nincs cumi a szájában (nagy cumis, de majd elmúlik :)) Persze azóta már fel kellett mennem hozzá egyszer, viszont annak is már két órája, szóval jók vagyunk. Eltelt kb. 3 óra alvással a mai nap folyamán, ami alatt sort kerítettem egy gyors tusolásra, vacsorázásra, és elkészült két karkötő-fülbevaló szett. Csalás, mert egyrészt az egyik karkötő már ilyen öt-tíz perces elszabadulásokkal délelőtt kész volt, másrészt meg twin-gyöngyökből fűzöm. Aki ismeri, tudja, hogy dupla méret, dupla tempó, fele munka :)

Ez volt az álmatalanság rész, most pedig jöjjön a kulturális rovat :)

Tegnap megkezdtük a 2012/2013 színházi évadot. Ismerőseimnek nem újdonság, hogy "A" színházba mentünk barátnőmmel, A KATONÁBA. Végig nagy betűkkel. Budapestre (és környékére) költözésem egyik fő indoka a színházak száma volt annak idején. Végig próbáltam kb. az összeset, és úgy döntöttem, hogy a Katona József Színház az én helyem. Van még pár színházban pár előadás, amit kötelezőnek tartok évente megnézni, de a Katonában csak kétszer nem tetszett az előadás, amire beültem. Azóta megtanultam, melyik rendezőt, melyik szerzőt, melyik szereplőgárdát szeretem.

Tegnap megnéztük az újonnan kialakított előteret, a készpénzmentes (kártyás) kávézót (isteni a latte macchiato!), vettünk szuvenírt az ajándékboltban, satöbbi. Nagyon kíváncsi voltam az új előtérre, mert a Régi Katonába és a Régi Kamrába úgy jártam, mintha hazamennék, és fotók alapján nem annyira tetszett az új. Odaérve viszont - ha nem is szerettem bele rögtön - megértettem a koncepciót legalább. Gondolom, nem sokaknak tűnt fel, hogy a tarka színes székek a fogadótérben a főszponzor logójának a színei, diszkrét megoldás. Maga a logo is végig van nyomva a beton járófelületen, de az is diszkréten, szürkében, mint egy szőnyegminta. Nem olyan hivalkodó, mint pl. a Nemzeti belső tere a suzukiüléshuzat-hatású szőnyegekkel...

Na, de hát nem is ezért jár az ember színházba. Megnéztük a Virágos Magyarország című operettet (részletek a linken). Elgondolkodtam rajta, hogy mi tetszett benne jobban: a finom irónia, amivel a főváros-vidék viszonylatban összehasonlíthatatlan politikai és gazdasági játszmákat ábrázolta, vagy az a humor, ami minden egyes párbeszédre, monológra jellemző volt. Mert volt olyan jelenet, hogy egy beszélgetésben a kérdés és a válasz is ugyanolyan humoros volt, nem lehetett tudni, min nevessen jobban az ember. De aztán végül azon kellett nevetni, hogy mennyire jó ezen a nyomoron röhögni, ami ebben az országban van. Cinikus volt az egész, és mégis operett, és mégis jó (mert az operett viszonylag távol áll tőlem). A "poénok" nagy része persze csak akkor "ül", ha az ember valamennyire járatos a közéletben, de legalábbis nyitott szemmel jár a világban. Legyen elég annyi, hogy volt a narancssárga szegfű a színpadon. :)

Minden évadban megjegyzek néhány nevet, akikre érdemes lesz odafigyelni. Tavaly előtt megjegyeztem Dankó István nevét. Tavaly Borbély Alexandrát és Pálos Hannát. Idén Tasnádi Bencét és Kovács Dánielt (író, rendező). Vinnai András (író) nevét már korábban megjegyeztem.

Nem tudom szavakba önteni az élményt. ... viszont most elköszönök. Még folytatom.

Hogyan tovább...?

Kedves Érdeklődőim!

Többen jeleztétek, hogy olvasnátok még, amiket írok. Most még nem tudom, hogy engedek-e a csábításnak. Nem mondom, hogy olyan húdesok "hasznos" dolgom lenne, a napom általában kimerül a Sárival való játszásban, mert nehezen tolerálja, ha a munkaasztalnál ülök (ami gyöngyfűzést, vagy számítógépen való bármit csinálást jelent). Nem enged mosogatni sem, de enged pl. kiporszívózni, ami előtt nem enged összepakolni, szóval eléggé kevéssé hatékony a dolog. :)

Tegnap rettenetes estém volt, senkinek nem kívánom. Van, aki tudja is, miről van szó, nem akarok itt belemenni, de hozzá tartozik az életemhez ez is, és hogy kettőig nem tudtam elaludni miatta. Nem kívánok gyöngyöt látni egy darabig, de határidős megrendeléseim vannak, úgyhogy muszáj lesz fűznöm is.

A programom: twin gyöngyökből kell herring és peyote karkötőket fűznöm, hozzá fülbevalót és esetleg valami medálfélét, meg még utána egy befoglalós fülbevalót kell csinálnom, aztán valami szürkés medált swarovskiból és csiszoltakból.... Mindezt kedd estig... Hát, lehet, hogy nem fog összejönni; főleg úgy, hogy tegnap sem csináltam semmit, és szerintem ma sem fogok. Holnap kettesben leszek itthon Sárival, ilyenkor esélyes, hogy jó nagyot alszik délután (1,5 órát), este pedig színházba megyek a barátnőmmel (most ez tartja bennem a lelket, lendületet, mert nagyon le vagyok eresztve...) A vasárnapi-hétfői-keddi alvásokkal tehát kb. összesen 4,5 órám van a fenti lista megfűzésére - mert lefektetés után már nem nagyon tudok dolgozni... Lehet drukkolni, hogy összejöjjön! :)