Eddigi tanulság

Nos, a mai nap eddigi tanulsága az, hogy a párkapcsolatnak bizonyára jót tesz, ha a felek esténként / délutánonként hazaérve egymásnak örülve találkoznak és megosztják egymással a napi élményeket.

Zsorzsett migrénnel

Olyan ez a cím, mintha valami süti lenne, pedig nem. Az a helyzet, hogy öreg vagyok én már ezekhez az időjárási frontokhoz. Ahelyett, hogy élvezném békésen a szikrázó napsütést, a lengedező tavaszi szelet, maroknyi algopyrinnel próbálom csillapítani a migrénemet, ami egyszercsak lett. Melegfront-érzékeny vagyok, ezt tudtuk eddig is, de ennyire még sosem... Húúúú... az a hányingeres rettenet...

Mindezt a hosszú hétvége kellős közepén, a Dédiknél töltött utolsó napon kezdtem, a hazautat végigkómáztam (még jó, hogy nem én vezettem). Közben Após kórházba került, így az otthon töltött napjaink majdnem másfél órára mentek össze, de hál'istennek nem volt annyira súlyos a helyzet, hogy azonnal jönni kelljen vissza, maradhattunk még 1,5 napot...

A Dédiknél (és Nagyiknál) Sárikám megtanulta, hogy a kutyák vizuálisan is léteznek: eddig csak a Morzsi hangját hallotta a szomszédból, most meg látta is nálunk Bogit és Floppyt. Továbbá megtanult hintázni és etetőszékben a nagy családdal együtt ebédelni, zsemlét kunyerálni a Nagyitól:

Hazaérvén átbogarásztam a "terveim" című mappácskámat, amibe olyan képeket gyűjtöttem az internetről, amiket majd meg szeretnék egyszer fűzni. Most ezen dilemmázom, hogy ez lopás vajon? Ihletet merítek más emberek munkájából. Sosem fogom tudni eldönteni, hogy ha kép alapján tudok hasonlót fűzni, akkor az inspiráció-e vagy lopás. Hallottam ugyanis olyanról, hogy valaki1 megtudta, hogy a képe alapján valaki2 megfűzött valamit és utána valaki1 követelte tőle a minta árát. ??? Ezt nem annyira tartom normálisnak, de mindenki döntse el maga. Én mindenesetre így tájékozódom és így inspirálódom. Gyűjtögetek képeket, aztán ha arról valami eszembe jut, megfűzöm. Így volt ez most is. Láttam egy képet a mappámban, a kb. ezer-éve-meg-akarom-csinálni kategóriában, és rájöttem, hogy van egy gyöngyöm, a kb. ezer-éve-nem-tudom-mihez-használjam kategóriából. Hát pont összeillettek:

Valójában sima háromsoros RAW-alap halvány arany zsorzsett teklából, ez van megdíszítve 15/0-s fémes arany színű toho kásával, a kereszteződésekben, ahova fért, illett, szükségesnek tűnt, oda tettem 9/0-s cseh kását is. Meg a szélére a teklák közé is. Aztán megszámoltam a maradék teklákat és kiderült, pont három gömböcre elég, így lett belőle szett. 3 csomag (3x60db) tekla ment bele így a szettbe (ha valaki nekiállna utánaszámolni: egyet kidobtam mert eléggé összenyomódott, nem volt gömb alakú egyáltalán). Mivel estefelé csináltam, csak másnap láttam meg, hogy mennyire gyönyörűszép a színe a valóságban! Húúú! Kár, hogy nekem nem áll jól az arany. Ilyenkor tényleg sajnálom....

Történt még az, hogy közepes méretű csalódás ért, de rájöttem, hogy az emberi kapcsolatokban is az első megérzésre kell hallgatni (emiatt nem volt óriási a csalódás, csak közepes... mert valahol számítottam erre.) A tanulság: a másik iránti tiszteletet remekül ki lehet fejezni a másik idejének megbecsülésével. És ezt most nem ragozom tovább.

A migrénem mára enyhült, mondhatni, jól vagyok. :) Délután viszont egy jó órányi lazúrfestékkel (annak gőzében) való bíbelődés után a Zuram dőlt ki annyira a fejfájástól, hogy most meg se nyekken, eldőlt a kanapén. Lehet, hogy fel se ébresztem már, majd itt éri a hajnal...

Moha és fukszia

Most rövidke leszek. Eldicsekszem, hogy a szép időben a Zuram elkezdte lefesteni a beltéri ajtóinkat vééééégre! Nem tudom, ki költözött már kulcsrakész épületbe, mi igen, s költözéskor tudtuk meg, hogy az ajtó SZÍNE nem része a kulcsrakész-állapotnak. Sem a kilincs, sem semmi. Kulcs mondjuk volt, de kilincs nem :)
Mivel a zöldet mi szeretjük, ezért a beltéri ajtók zöldek lesznek, olyan mohaféle zöldek. Kíváncsian várom a végeredményt!

Közben pedig elkészült a Fukszia-szett, amit szerettem is csinálni, meg nézni is jó így készen. Majd a Zuram megfotózza - mert hogy fotós (is) - és akkor lesz róla szép dizájnos kép, de addig egy ilyen:

A tegnapi pöri jól sikerült, kivételesen nem 20 főre készült, így már alig van belőle. Após végül nem kapott, mert csípősre sikeredett, de szép lett a színe is, az állaga is. Ja, ezek az ételtémák azért jelentőségteljesek, mert 6 évig úgy laktunk, hogy nem volt se sütőnk, se tűzhelyünk, úgyhogy mi itt, az új kecóban kezdtünk el sütni-főzni, meg próbálni Sárilányunknak példát mutatni, hogy evéshez asztalhoz ülünk, meg ilyenek.

Gyönyörű idő van, jókedv, boldogság! :)

Fekete gyűrű, nyers girosz és PMS

Nem kellett volna egy fekete gyűrű megfűzésével kezdenem a tegnapot, tudom... Megalapozta a hangulatot. Amúgy jó lett, de mégis... Nem a kedvenc napom lett a tegnapi.

Gyűrűfűzés után délelőtt tíz óra tájban ingatlan adásvételi-szerződés kijavítása (?) volt a program. Előtte, utána a Zuram összerakta a régen áhított ruhásszekrényt a kisszobában, így már nekem sem lehet hivatkozási alapom, hogy a három hónappal (!) ezelőtti költözés óta miért nincsenek még kipakolva egyes dobozok. Én közben leeresztettem a járókát, mert Sárika már olyan szinten hajolt át a korláton, hogy egy percre sem mertem magára hagyni és eléggé kellett pisilnem. :) Mindeközben Sári valamiért úgy döntött, hogy annak ellenére, hogy baromi éhes, nem fog enni SEMMIT. Viszont üvölt. ... Nem is üvölt, csak méltatlankodik. És nem jó semmi. ... És tudom, hogy továbbra is nagyon szerencsések vagyunk, hogy ilyen jó gyerek, de ezt a nyekergős, hisztériázós néhány órát senkinek se kívánom. Főleg annak nem, akinek mond valamit a PMS. Nekem mond. A Magne-B6 Femina reklámban mintha magamat látnám. Ennek örömére, mielőtt kárt tettem volna magamban, benyomtam három magne B6-ot, majd a Zuramra hagyva a kitartóan méltatlankodó gyermeket, bevonultam a fürdőszobába és eresztettem magamra a forró vizet, hogy simuljanak az idegeim. Tudom, hogy el tud gurulni a gyógyszerem ilyenkor, de talán ez segít majd a jövőben is. Mert végül aztán bepakoltuk a gyereket a babakocsiba - először életében ülő pozícióba, hogy nézelődjön, majd elindultunk sétálni. Persze a bepakoljuk-a-gyereket-a-babakocsiba is úgy megy, hogy ő üvölt, én bőgök, folyamatosan elmászik, bömböl, satöbbi. Kocsiba be - néma csönd, angyalka-póz felvéve... :) 

Miután azzal voltunk elfoglalva, hogy kitaláljuk, mit enne ő, s lemossuk magunkról azokat az ételeket, amiket nem, mi magunk elfelejtettünk kajálni, úgyhogy útba ejtettünk egy giroszost. Sári közben hálistennek elaludt, így purgálódott a buksijából a hisztéria is. Régebbi lakhelyünkhöz a Gyradiko volt közel, valahogy arra az ízre vágytunk volna... nem is részletezem, hogy még most is miket érzek a gyomromban. Mindenesetre a tanulság: nem lelkesedünk olyan giroszosért, ami előtt nem áll sor.

Hazaérvén nekiültem még egy megrendelésnek, ami a Chleo's Treasure ezüst párja lesz. Szóval ilyen, csak arany helyett ezüsttel:

Az egyikből már csak három sor van vissza, szóval azért még van vele dolog. S amiért csak eddig jutottunk, itthon Sárinak megesett rajtunk a szíve, bekajált kétszer is, majd elaludt a karomban. Mivel az éjszakánk is érdekes volt, én is aludtam egy fél órát vele. Na, ő viszont szunyált 6-tól fél 9-ig :) Akkor vacsi, fürcsi, majdnem lefekvés, de ehelyett anya karjának mardosása, érdeklődve nézelődés... Aztán nagy nehezen elaludt tíz után valamikor. ... Ilyenkor nekem már nincs erőm semmihez. Egy darabig ténferegtem a földszinten, aztán csatlakoztam a gyermekhez és aludtam én is. 

A nyers giroszhús pedig még most is hallhatóan küzd a bélflórámmal.... :P

Mai program: 

- befejezni a fülbevalót és 

- megcsinálni egy kristályszettet (fülbevaló-medál-gyűrű). 

- Zuramnak segíteni pörköltfőzni

- pörköltfőzni

- pörkölt bevinni apósnak

- mindeközben ingerdús környezet és megfelelő gondoskodás és ápolás biztosítása Sárinak.

Gyűrűk és popsikrém

Úgy döntöttem, hogy elkezdek blogolni. Még nem tudom, miket fogok írni, vagy miről, de az biztos, hogy lesz köze a gyöngyökhöz. Ja, előre bocsátom, hogy mintákat itt sem fogok közzétenni. De talán egy-két kulisszatitok elárulásra kerül.

Ma például gyűrűt fűztem. Volt egy maradék kristályom, meg egy maradék gyűrűalapom és összedolgoztam a kettőt. Szerintem szép lett nagyon. De úgy tűnik, mások szerint is, mert azonnal megrendelték a FB-oldalamon, továbbá emailben is egyszer. Szóval rögtön kettőt. Mivel a héten 5 különböző webáruházból rendeltem már mindenféle dolgokat, most nem volt kedvem újból neten rendelni, ráadásul a Párom ment be a városba, gondoltam, vele megyek, majd odabent magamra kötöm Sárikámat, és gyöngyözünk kicsit. Úgy alakult, hogy végig tudtunk hármasban menni, tök jó program volt, vettem is gyűrűalapokat, meg még 14mm-es kristályt, hogy az esetleg felmerülő további igényeket ki tudjam elégíteni. 

Hazafelé bementünk a postára, hogy a Nőnapi játék nyereményét, illetve ezt a gyűrűt postázzuk, de annnnnnnnyian voltak, hogy döbbenet! Sárika alapból kicsit kótyagos volt, álmos, de elaludni nem tudott a sok inger miatt, szóval hazajöttünk, majd írtam a postát váróknak egy-egy levélkét, hogy sorry-sorry, nem megy ma a levél.


Hazaérve adott volt a program, hogy megfűzök még egy ilyen gyűrűt, meg a szerzeményeket nézegetem,  átcsomagolom, satöbbi. Sári persze az autóban elaludt, úgyhogy néma csöndben próbáltam a celofánokat kibontani. 


Aztán gyorsan feltakarítottam (seprés, felmosás padlóápolóval), mert hát Sárika a héten kezdte el a mászást, és a házikó teljes földszinti részét már bejárta, napi négyszeri porszívózás mellett is egy merő kosz bír lenni. Most nagyon kellemes illat terjeng a lakásban. Takarítás közben azon kaptam Sárit, hogy néma csöndben van - ez ugye egy 8,5 hónapos gyereknél eleve gyanús. Na, hát kihalászta a járóka szélére rögzített tartóból a popsikrémet, lecsavarta a kupakját, elterült, és két kézzel nyomta be a popsikrémet a szájába. Mikor elvettem, üvöltött. Aztán csináltam neki vacsorát :)


Ez a kép még tegnap készült szorgos pakolászás közben (közkívánatra): 

Most itt ülünk, a Zuram meg én egymással szemben két laptoppal, Sárika meg eldudorász szépen és egy Ikeás balerina egérrel játszik. Lassan elkezdjük az esti programot: fürdetés, hentergőzés a nagyágyban, lefekvés. Aztán a nagyok megnézik a megasztárt. :)


Kíváncsi vagyok, kik olvassák, amit írok, úgyhogy nyugodtan írjatok. :)


Szép estét!


Dorka