Színház és álmatlanság

Több témát is fogok ma érinteni. Aki esetleg aggódott, hogy hogy fog beleférni a sokminden a kedd esti határidőbe, joggal tette: Sárika úgy döntött, hogy mivel már 15 hónapos nagylány, neki már nem kell délutánonként aludni (ez a délutáni alváskája volt, amikor én fűzhettem). Nos, a nagylány nem alszik, viszont állandóan igényli - na nem azt, hogy vele játsszak, hanem - hogy nézzem és csodáljam, időnként háttámaszként funkcionáljak, ha el akarna dőlni. Szóval nem alszik, nem fűzök. Ma viszont már olyan álmos volt kora este, hogy negyed nyolckor már hálózsákba szuszakolva húzta a lóbőrt, de úgy, hogy még azt sem vette észre, hogy nincs cumi a szájában (nagy cumis, de majd elmúlik :)) Persze azóta már fel kellett mennem hozzá egyszer, viszont annak is már két órája, szóval jók vagyunk. Eltelt kb. 3 óra alvással a mai nap folyamán, ami alatt sort kerítettem egy gyors tusolásra, vacsorázásra, és elkészült két karkötő-fülbevaló szett. Csalás, mert egyrészt az egyik karkötő már ilyen öt-tíz perces elszabadulásokkal délelőtt kész volt, másrészt meg twin-gyöngyökből fűzöm. Aki ismeri, tudja, hogy dupla méret, dupla tempó, fele munka :)

Ez volt az álmatalanság rész, most pedig jöjjön a kulturális rovat :)

Tegnap megkezdtük a 2012/2013 színházi évadot. Ismerőseimnek nem újdonság, hogy "A" színházba mentünk barátnőmmel, A KATONÁBA. Végig nagy betűkkel. Budapestre (és környékére) költözésem egyik fő indoka a színházak száma volt annak idején. Végig próbáltam kb. az összeset, és úgy döntöttem, hogy a Katona József Színház az én helyem. Van még pár színházban pár előadás, amit kötelezőnek tartok évente megnézni, de a Katonában csak kétszer nem tetszett az előadás, amire beültem. Azóta megtanultam, melyik rendezőt, melyik szerzőt, melyik szereplőgárdát szeretem.

Tegnap megnéztük az újonnan kialakított előteret, a készpénzmentes (kártyás) kávézót (isteni a latte macchiato!), vettünk szuvenírt az ajándékboltban, satöbbi. Nagyon kíváncsi voltam az új előtérre, mert a Régi Katonába és a Régi Kamrába úgy jártam, mintha hazamennék, és fotók alapján nem annyira tetszett az új. Odaérve viszont - ha nem is szerettem bele rögtön - megértettem a koncepciót legalább. Gondolom, nem sokaknak tűnt fel, hogy a tarka színes székek a fogadótérben a főszponzor logójának a színei, diszkrét megoldás. Maga a logo is végig van nyomva a beton járófelületen, de az is diszkréten, szürkében, mint egy szőnyegminta. Nem olyan hivalkodó, mint pl. a Nemzeti belső tere a suzukiüléshuzat-hatású szőnyegekkel...

Na, de hát nem is ezért jár az ember színházba. Megnéztük a Virágos Magyarország című operettet (részletek a linken). Elgondolkodtam rajta, hogy mi tetszett benne jobban: a finom irónia, amivel a főváros-vidék viszonylatban összehasonlíthatatlan politikai és gazdasági játszmákat ábrázolta, vagy az a humor, ami minden egyes párbeszédre, monológra jellemző volt. Mert volt olyan jelenet, hogy egy beszélgetésben a kérdés és a válasz is ugyanolyan humoros volt, nem lehetett tudni, min nevessen jobban az ember. De aztán végül azon kellett nevetni, hogy mennyire jó ezen a nyomoron röhögni, ami ebben az országban van. Cinikus volt az egész, és mégis operett, és mégis jó (mert az operett viszonylag távol áll tőlem). A "poénok" nagy része persze csak akkor "ül", ha az ember valamennyire járatos a közéletben, de legalábbis nyitott szemmel jár a világban. Legyen elég annyi, hogy volt a narancssárga szegfű a színpadon. :)

Minden évadban megjegyzek néhány nevet, akikre érdemes lesz odafigyelni. Tavaly előtt megjegyeztem Dankó István nevét. Tavaly Borbély Alexandrát és Pálos Hannát. Idén Tasnádi Bencét és Kovács Dánielt (író, rendező). Vinnai András (író) nevét már korábban megjegyeztem.

Nem tudom szavakba önteni az élményt. ... viszont most elköszönök. Még folytatom.

Hogyan tovább...?

Kedves Érdeklődőim!

Többen jeleztétek, hogy olvasnátok még, amiket írok. Most még nem tudom, hogy engedek-e a csábításnak. Nem mondom, hogy olyan húdesok "hasznos" dolgom lenne, a napom általában kimerül a Sárival való játszásban, mert nehezen tolerálja, ha a munkaasztalnál ülök (ami gyöngyfűzést, vagy számítógépen való bármit csinálást jelent). Nem enged mosogatni sem, de enged pl. kiporszívózni, ami előtt nem enged összepakolni, szóval eléggé kevéssé hatékony a dolog. :)

Tegnap rettenetes estém volt, senkinek nem kívánom. Van, aki tudja is, miről van szó, nem akarok itt belemenni, de hozzá tartozik az életemhez ez is, és hogy kettőig nem tudtam elaludni miatta. Nem kívánok gyöngyöt látni egy darabig, de határidős megrendeléseim vannak, úgyhogy muszáj lesz fűznöm is.

A programom: twin gyöngyökből kell herring és peyote karkötőket fűznöm, hozzá fülbevalót és esetleg valami medálfélét, meg még utána egy befoglalós fülbevalót kell csinálnom, aztán valami szürkés medált swarovskiból és csiszoltakból.... Mindezt kedd estig... Hát, lehet, hogy nem fog összejönni; főleg úgy, hogy tegnap sem csináltam semmit, és szerintem ma sem fogok. Holnap kettesben leszek itthon Sárival, ilyenkor esélyes, hogy jó nagyot alszik délután (1,5 órát), este pedig színházba megyek a barátnőmmel (most ez tartja bennem a lelket, lendületet, mert nagyon le vagyok eresztve...) A vasárnapi-hétfői-keddi alvásokkal tehát kb. összesen 4,5 órám van a fenti lista megfűzésére - mert lefektetés után már nem nagyon tudok dolgozni... Lehet drukkolni, hogy összejöjjön! :)

Eddigi tanulság

Nos, a mai nap eddigi tanulsága az, hogy a párkapcsolatnak bizonyára jót tesz, ha a felek esténként / délutánonként hazaérve egymásnak örülve találkoznak és megosztják egymással a napi élményeket.

Zsorzsett migrénnel

Olyan ez a cím, mintha valami süti lenne, pedig nem. Az a helyzet, hogy öreg vagyok én már ezekhez az időjárási frontokhoz. Ahelyett, hogy élvezném békésen a szikrázó napsütést, a lengedező tavaszi szelet, maroknyi algopyrinnel próbálom csillapítani a migrénemet, ami egyszercsak lett. Melegfront-érzékeny vagyok, ezt tudtuk eddig is, de ennyire még sosem... Húúúú... az a hányingeres rettenet...

Mindezt a hosszú hétvége kellős közepén, a Dédiknél töltött utolsó napon kezdtem, a hazautat végigkómáztam (még jó, hogy nem én vezettem). Közben Após kórházba került, így az otthon töltött napjaink majdnem másfél órára mentek össze, de hál'istennek nem volt annyira súlyos a helyzet, hogy azonnal jönni kelljen vissza, maradhattunk még 1,5 napot...

A Dédiknél (és Nagyiknál) Sárikám megtanulta, hogy a kutyák vizuálisan is léteznek: eddig csak a Morzsi hangját hallotta a szomszédból, most meg látta is nálunk Bogit és Floppyt. Továbbá megtanult hintázni és etetőszékben a nagy családdal együtt ebédelni, zsemlét kunyerálni a Nagyitól:

Hazaérvén átbogarásztam a "terveim" című mappácskámat, amibe olyan képeket gyűjtöttem az internetről, amiket majd meg szeretnék egyszer fűzni. Most ezen dilemmázom, hogy ez lopás vajon? Ihletet merítek más emberek munkájából. Sosem fogom tudni eldönteni, hogy ha kép alapján tudok hasonlót fűzni, akkor az inspiráció-e vagy lopás. Hallottam ugyanis olyanról, hogy valaki1 megtudta, hogy a képe alapján valaki2 megfűzött valamit és utána valaki1 követelte tőle a minta árát. ??? Ezt nem annyira tartom normálisnak, de mindenki döntse el maga. Én mindenesetre így tájékozódom és így inspirálódom. Gyűjtögetek képeket, aztán ha arról valami eszembe jut, megfűzöm. Így volt ez most is. Láttam egy képet a mappámban, a kb. ezer-éve-meg-akarom-csinálni kategóriában, és rájöttem, hogy van egy gyöngyöm, a kb. ezer-éve-nem-tudom-mihez-használjam kategóriából. Hát pont összeillettek:

Valójában sima háromsoros RAW-alap halvány arany zsorzsett teklából, ez van megdíszítve 15/0-s fémes arany színű toho kásával, a kereszteződésekben, ahova fért, illett, szükségesnek tűnt, oda tettem 9/0-s cseh kását is. Meg a szélére a teklák közé is. Aztán megszámoltam a maradék teklákat és kiderült, pont három gömböcre elég, így lett belőle szett. 3 csomag (3x60db) tekla ment bele így a szettbe (ha valaki nekiállna utánaszámolni: egyet kidobtam mert eléggé összenyomódott, nem volt gömb alakú egyáltalán). Mivel estefelé csináltam, csak másnap láttam meg, hogy mennyire gyönyörűszép a színe a valóságban! Húúú! Kár, hogy nekem nem áll jól az arany. Ilyenkor tényleg sajnálom....

Történt még az, hogy közepes méretű csalódás ért, de rájöttem, hogy az emberi kapcsolatokban is az első megérzésre kell hallgatni (emiatt nem volt óriási a csalódás, csak közepes... mert valahol számítottam erre.) A tanulság: a másik iránti tiszteletet remekül ki lehet fejezni a másik idejének megbecsülésével. És ezt most nem ragozom tovább.

A migrénem mára enyhült, mondhatni, jól vagyok. :) Délután viszont egy jó órányi lazúrfestékkel (annak gőzében) való bíbelődés után a Zuram dőlt ki annyira a fejfájástól, hogy most meg se nyekken, eldőlt a kanapén. Lehet, hogy fel se ébresztem már, majd itt éri a hajnal...

Moha és fukszia

Most rövidke leszek. Eldicsekszem, hogy a szép időben a Zuram elkezdte lefesteni a beltéri ajtóinkat vééééégre! Nem tudom, ki költözött már kulcsrakész épületbe, mi igen, s költözéskor tudtuk meg, hogy az ajtó SZÍNE nem része a kulcsrakész-állapotnak. Sem a kilincs, sem semmi. Kulcs mondjuk volt, de kilincs nem :)
Mivel a zöldet mi szeretjük, ezért a beltéri ajtók zöldek lesznek, olyan mohaféle zöldek. Kíváncsian várom a végeredményt!

Közben pedig elkészült a Fukszia-szett, amit szerettem is csinálni, meg nézni is jó így készen. Majd a Zuram megfotózza - mert hogy fotós (is) - és akkor lesz róla szép dizájnos kép, de addig egy ilyen:

A tegnapi pöri jól sikerült, kivételesen nem 20 főre készült, így már alig van belőle. Após végül nem kapott, mert csípősre sikeredett, de szép lett a színe is, az állaga is. Ja, ezek az ételtémák azért jelentőségteljesek, mert 6 évig úgy laktunk, hogy nem volt se sütőnk, se tűzhelyünk, úgyhogy mi itt, az új kecóban kezdtünk el sütni-főzni, meg próbálni Sárilányunknak példát mutatni, hogy evéshez asztalhoz ülünk, meg ilyenek.

Gyönyörű idő van, jókedv, boldogság! :)

Fekete gyűrű, nyers girosz és PMS

Nem kellett volna egy fekete gyűrű megfűzésével kezdenem a tegnapot, tudom... Megalapozta a hangulatot. Amúgy jó lett, de mégis... Nem a kedvenc napom lett a tegnapi.

Gyűrűfűzés után délelőtt tíz óra tájban ingatlan adásvételi-szerződés kijavítása (?) volt a program. Előtte, utána a Zuram összerakta a régen áhított ruhásszekrényt a kisszobában, így már nekem sem lehet hivatkozási alapom, hogy a három hónappal (!) ezelőtti költözés óta miért nincsenek még kipakolva egyes dobozok. Én közben leeresztettem a járókát, mert Sárika már olyan szinten hajolt át a korláton, hogy egy percre sem mertem magára hagyni és eléggé kellett pisilnem. :) Mindeközben Sári valamiért úgy döntött, hogy annak ellenére, hogy baromi éhes, nem fog enni SEMMIT. Viszont üvölt. ... Nem is üvölt, csak méltatlankodik. És nem jó semmi. ... És tudom, hogy továbbra is nagyon szerencsések vagyunk, hogy ilyen jó gyerek, de ezt a nyekergős, hisztériázós néhány órát senkinek se kívánom. Főleg annak nem, akinek mond valamit a PMS. Nekem mond. A Magne-B6 Femina reklámban mintha magamat látnám. Ennek örömére, mielőtt kárt tettem volna magamban, benyomtam három magne B6-ot, majd a Zuramra hagyva a kitartóan méltatlankodó gyermeket, bevonultam a fürdőszobába és eresztettem magamra a forró vizet, hogy simuljanak az idegeim. Tudom, hogy el tud gurulni a gyógyszerem ilyenkor, de talán ez segít majd a jövőben is. Mert végül aztán bepakoltuk a gyereket a babakocsiba - először életében ülő pozícióba, hogy nézelődjön, majd elindultunk sétálni. Persze a bepakoljuk-a-gyereket-a-babakocsiba is úgy megy, hogy ő üvölt, én bőgök, folyamatosan elmászik, bömböl, satöbbi. Kocsiba be - néma csönd, angyalka-póz felvéve... :) 

Miután azzal voltunk elfoglalva, hogy kitaláljuk, mit enne ő, s lemossuk magunkról azokat az ételeket, amiket nem, mi magunk elfelejtettünk kajálni, úgyhogy útba ejtettünk egy giroszost. Sári közben hálistennek elaludt, így purgálódott a buksijából a hisztéria is. Régebbi lakhelyünkhöz a Gyradiko volt közel, valahogy arra az ízre vágytunk volna... nem is részletezem, hogy még most is miket érzek a gyomromban. Mindenesetre a tanulság: nem lelkesedünk olyan giroszosért, ami előtt nem áll sor.

Hazaérvén nekiültem még egy megrendelésnek, ami a Chleo's Treasure ezüst párja lesz. Szóval ilyen, csak arany helyett ezüsttel:

Az egyikből már csak három sor van vissza, szóval azért még van vele dolog. S amiért csak eddig jutottunk, itthon Sárinak megesett rajtunk a szíve, bekajált kétszer is, majd elaludt a karomban. Mivel az éjszakánk is érdekes volt, én is aludtam egy fél órát vele. Na, ő viszont szunyált 6-tól fél 9-ig :) Akkor vacsi, fürcsi, majdnem lefekvés, de ehelyett anya karjának mardosása, érdeklődve nézelődés... Aztán nagy nehezen elaludt tíz után valamikor. ... Ilyenkor nekem már nincs erőm semmihez. Egy darabig ténferegtem a földszinten, aztán csatlakoztam a gyermekhez és aludtam én is. 

A nyers giroszhús pedig még most is hallhatóan küzd a bélflórámmal.... :P

Mai program: 

- befejezni a fülbevalót és 

- megcsinálni egy kristályszettet (fülbevaló-medál-gyűrű). 

- Zuramnak segíteni pörköltfőzni

- pörköltfőzni

- pörkölt bevinni apósnak

- mindeközben ingerdús környezet és megfelelő gondoskodás és ápolás biztosítása Sárinak.

Gyűrűk és popsikrém

Úgy döntöttem, hogy elkezdek blogolni. Még nem tudom, miket fogok írni, vagy miről, de az biztos, hogy lesz köze a gyöngyökhöz. Ja, előre bocsátom, hogy mintákat itt sem fogok közzétenni. De talán egy-két kulisszatitok elárulásra kerül.

Ma például gyűrűt fűztem. Volt egy maradék kristályom, meg egy maradék gyűrűalapom és összedolgoztam a kettőt. Szerintem szép lett nagyon. De úgy tűnik, mások szerint is, mert azonnal megrendelték a FB-oldalamon, továbbá emailben is egyszer. Szóval rögtön kettőt. Mivel a héten 5 különböző webáruházból rendeltem már mindenféle dolgokat, most nem volt kedvem újból neten rendelni, ráadásul a Párom ment be a városba, gondoltam, vele megyek, majd odabent magamra kötöm Sárikámat, és gyöngyözünk kicsit. Úgy alakult, hogy végig tudtunk hármasban menni, tök jó program volt, vettem is gyűrűalapokat, meg még 14mm-es kristályt, hogy az esetleg felmerülő további igényeket ki tudjam elégíteni. 

Hazafelé bementünk a postára, hogy a Nőnapi játék nyereményét, illetve ezt a gyűrűt postázzuk, de annnnnnnnyian voltak, hogy döbbenet! Sárika alapból kicsit kótyagos volt, álmos, de elaludni nem tudott a sok inger miatt, szóval hazajöttünk, majd írtam a postát váróknak egy-egy levélkét, hogy sorry-sorry, nem megy ma a levél.


Hazaérve adott volt a program, hogy megfűzök még egy ilyen gyűrűt, meg a szerzeményeket nézegetem,  átcsomagolom, satöbbi. Sári persze az autóban elaludt, úgyhogy néma csöndben próbáltam a celofánokat kibontani. 


Aztán gyorsan feltakarítottam (seprés, felmosás padlóápolóval), mert hát Sárika a héten kezdte el a mászást, és a házikó teljes földszinti részét már bejárta, napi négyszeri porszívózás mellett is egy merő kosz bír lenni. Most nagyon kellemes illat terjeng a lakásban. Takarítás közben azon kaptam Sárit, hogy néma csöndben van - ez ugye egy 8,5 hónapos gyereknél eleve gyanús. Na, hát kihalászta a járóka szélére rögzített tartóból a popsikrémet, lecsavarta a kupakját, elterült, és két kézzel nyomta be a popsikrémet a szájába. Mikor elvettem, üvöltött. Aztán csináltam neki vacsorát :)


Ez a kép még tegnap készült szorgos pakolászás közben (közkívánatra): 

Most itt ülünk, a Zuram meg én egymással szemben két laptoppal, Sárika meg eldudorász szépen és egy Ikeás balerina egérrel játszik. Lassan elkezdjük az esti programot: fürdetés, hentergőzés a nagyágyban, lefekvés. Aztán a nagyok megnézik a megasztárt. :)


Kíváncsi vagyok, kik olvassák, amit írok, úgyhogy nyugodtan írjatok. :)


Szép estét!


Dorka